Istvánnak a blogja - nem véletelnül szoktuk mi négyen rendszeresen meglátogatni, fizikai távolságot leszámítva... - messze nem csak a képzőművészetről szól. hanem spiritualitásról, ezotériáról.is. Vannak feltételezéseim, de és is szívesen meghalgatnék egy összefoglalót...
Amióta ide látogatok, alaposan megváltozott a világnézetem. Igazából elfogadtam ami rámragadt az iskolákban. Ma viszont aktívan kutatgatom az ezotéria különböző irányzatait.
Most elgondolkodtam az egyetlen unokámon. Autista. Gondolom emiatt a sok kötelező vakcina miatt. 5 éves, de még nem tud beszélni..., és állandó felügyeletet igényel. Szar ügy. Viszont ugye a sors... A fiam éretségi után teljesen véletlenül 2 éven keresztül fogyatékosok gondozását tanulta.. és szintén két éven keresztül fogyatékos gyerekekre vigyázott... . Aztán meg szociális munkás lett. Most animációs reklámfilmeket készít... Elég ügyes. Érdekes életutak.
Egyszer volt szerencsém elbeszélgetni egyik kollégám két és fél éves kisfiával. lenyűgözött a kisrác. Úgy indított, hogy tegezzen vagy magázzon? Hm. Ilyen kezdés után muszáj volt hosszabb időt eltöltenem vele. 7-8 éves gyermek szintjén volt. Legalábbis kötetlen beszélgetés alapján.
Ezután fél sszemmel mindig engem nézet. ami nekem csak azért volt problémás, mert erősen kancsított. Tehát kérdés volt számomra, most melyik irányba lát élesen. Meg kellett volna kérdeznem.
Nem emlékszem, hogy pálcikákat rajzoltam volna. Persze két éves korom elött elég homályosak az emlékeim. Csak néhány dolog villan be. pl. elcsatangoltam a kertből néhány száz méterre. Felmentem egy régi háromszintes bérház padlás előtti félkör alakú ablakáig (Budapest, Kőbánya) Nagyon tetszett a kilátás... Simán vissza tudtam menni. Emlékszem, nem értettem miért bámulnak az emberek. Miután elmeséltem a nagymamámnak merre jártam, mejdnem szívrohamot kapott...
Nem beszélve a korábbi rajzaimról, portréimról gimnáziumban és az egyetemen. Óvodás koromban összegyüjtötték a rajzaimat és a közeli általános iskolában állították ki. Nagycsoportosként szerettem balettáncosnőket, lovakat és cápát rajzolni...
Általában a január valamivel lazább, mint a Karácsony előtti időszak. Nem sokkal... Most viszont február 4-ig be vagyok táblázva. Így alakult. Sajnálom.
Megihletett ez a portré dolog. Biztos, hogy rendelni fogok Öntől. Kérdés már csak az kit-kiket a családból. Milyen ürüggyel, alkalomból..., de lesz. Kár, hogy nem Karácsony előtt tévedtem ide.
Fontos kérdések. A legfontosabbak. Már én sem látom értelmét az anyagelvű értelmezésnek. Nem is működne a világ... És érzem rajta a manipulálást, a hülyítést...
Nekem ez már nem kérdés. Teljesen elfogadom ezt az elképzelést, magyarázatot. Másképp nem is lenne értelme a létezésnek, az intelligens létezésnek számomra.
Felvetésedhez annyit fűznék hozzá, hogy ha megértjük, hogy a testtel együtt a lélek nem hal meg. A test csupán amolyan jármű, hordozza a belső lényünket, mindjárt csökken a halál jelentősége. A halál után a születésig csak összegezzük , feldolgozzuk elmúlt életünket, tetteinket, vágyainkat, gondolatainkat, viszonyunkat másokhoz.
Karma? Ennek tudatában is nehéz felfogni azt a sok szenvedést, ami nap, mint nap zajlik a világban. Mire jó? Amikor ezrével halnak meg, vagy milliószámra, mint a járvány alatt. Vakcinától vagy nem, mindegy. Milyen tapasztalai haszna van egy széttrancsírozott életnek?
Ja Inkubátor. Sajátos, egyszerű. Karma. Apám szegedi, anyám pesti... Biztos miattam keveredtek oda, ahol nekik nem sok keresni valójuk volt. Szervezetemnek kellett a tiszta magaslati levegő
Náluk ittam előszös rumos teát. Nagyapád töltötte a teámba, 13-14 lehettem. Gyerekként is ha tehettem együtt szilvesztereztem apáddal, míg az öregek mentek az ismerősökhöz. Szóval sok az emlék. Ugye akkoriban a világ nagyon másképp működött. Inernet nélkül, plusz Zircen semmi sem történt... Mentünk a mezőre, meg az erdőbe. Néztük a ritkán járó autókat. Választottunk márkát, az győzött, amelyikből több jött akkor. Trabant, Skoda, Wartburg...:)
Én nem igazán ismertem a gyerekkorát. Nem beszélt róla, de említette, hogy szeretett Zircen lakni. Ennyi. Nem ragozta. a felmenőkről apai ágon még a nagyapámról tudok. aki festőművész volt. Van is két festményem tőle.
Közös barátnő az általánosiskolából. Enyém volt a komolyabb... Apukád utólag vallotta be, hogy nagyon bele volt zúgva. Nem tudtam. Megesik barátok között.
Lényegében ez történt. Apukám nővére, Magdi néni sem volt ott a temetésen, akkor éppen kórházban műtötték. Csak hatan voltunk a tágabb családból És Cserepes Marika néni. Gondolom ő a közös ismerős.
Utoljára 2006 nyarán telálkoztam az édesapjával. Balatonalmádiba látogattuk meg a feleségemmel. Akkor valami közmunkát végzett, kertészkedett... Aztán kamionsoför lett, egy-két évre rá félig megvakult, innentől komolyan megbetegedett lefogyott vagy 30 kilóra és meghalt. Ennyit tudok róla. Egy közös ismerősünk volt a temetésén, azt mondta kevesen voltak.
Nem élnek. Egyik sem. 2021-ban halt meg apám nővére. A covid járvány vitte el.. A nagymamám meg már a kilencvenes években. Azt hiszem 98-ban. Igen, akkor.
Sok olyan véletlen volt az életemben, aminek a matematikai esélye vagy nulla, vagy 0.00001 volt. Hát ez... Elképesztő. Kálmán, Cece volt a legközelebbi barátom a középiskoláig. Azt már Pécsen végeztem.
Korábban már hallottam tőled ezt a mondás. "Hasonló a hasonlót vonzza". Megjegyeztem. Szerintem ezért látogatunk téged rendszeresen mi négyen. Péter, Zsófi, Móni meg én...
Szerintem én azok közé tartozom, akik talán túlzásba viszik a humort. Ha tehetem mindenből viccet csinálok. Így vagyok összerakva. Ez a felelőségteljes komolykodás nekem nem megy.
Nem mostában készült. Egy zenész gondolta, hogy kedvenceit lerajzoltatja. Sikerült úgy választania, hogy ők sokak kedvencei is. Persze nem a mai fiatalokra gondolok.
Hozzászólások
Csak néhány dolog villan be. pl. elcsatangoltam a kertből néhány száz méterre. Felmentem egy régi háromszintes bérház padlás előtti félkör alakú ablakáig (Budapest, Kőbánya) Nagyon tetszett a kilátás... Simán vissza tudtam menni. Emlékszem, nem értettem miért bámulnak az emberek. Miután elmeséltem a nagymamámnak merre jártam, mejdnem szívrohamot kapott...
Milyen ürüggyel, alkalomból..., de lesz. Kár, hogy nem Karácsony előtt tévedtem ide.
Ez a gitáros kollekció meg egészen elképesztő.
Mire jó? Amikor ezrével halnak meg, vagy milliószámra, mint a járvány alatt. Vakcinától vagy nem, mindegy. Milyen tapasztalai haszna van egy széttrancsírozott életnek?
Ugye akkoriban a világ nagyon másképp működött. Inernet nélkül, plusz Zircen semmi sem történt... Mentünk a mezőre, meg az erdőbe. Néztük a ritkán járó autókat. Választottunk márkát, az győzött, amelyikből több jött akkor. Trabant, Skoda, Wartburg...:)
Kálmán, Cece volt a legközelebbi barátom a középiskoláig. Azt már Pécsen végeztem.
És 2011-ben halt meg.
Elkészítené még egyszer, Művész Úr? Peresze nem pont így. Majd kiválasztom a fotókat.
Én kapom a piros pontot.
De hát ezért van az internet, nem? Ne fárasszuk már az agyaunkat a memorizálással.