Most elgondolkodtam az egyetlen unokámon. Autista. Gondolom emiatt a sok kötelező vakcina miatt. 5 éves, de még nem tud beszélni..., és állandó felügyeletet igényel. Szar ügy. Viszont ugye a sors... A fiam éretségi után teljesen véletlenül 2 éven keresztül fogyatékosok gondozását tanulta.. és szintén két éven keresztül fogyatékos gyerekekre vigyázott... . Aztán meg szociális munkás lett. Most animációs reklámfilmeket készít... Elég ügyes. Érdekes életutak.
Egyszer volt szerencsém elbeszélgetni egyik kollégám két és fél éves kisfiával. lenyűgözött a kisrác. Úgy indított, hogy tegezzen vagy magázzon? Hm. Ilyen kezdés után muszáj volt hosszabb időt eltöltenem vele. 7-8 éves gyermek szintjén volt. Legalábbis kötetlen beszélgetés alapján.
Ezután fél sszemmel mindig engem nézet. ami nekem csak azért volt problémás, mert erősen kancsított. Tehát kérdés volt számomra, most melyik irányba lát élesen. Meg kellett volna kérdeznem.
Nem emlékszem, hogy pálcikákat rajzoltam volna. Persze két éves korom elött elég homályosak az emlékeim. Csak néhány dolog villan be. pl. elcsatangoltam a kertből néhány száz méterre. Felmentem egy régi háromszintes bérház padlás előtti félkör alakú ablakáig (Budapest, Kőbánya) Nagyon tetszett a kilátás... Simán vissza tudtam menni. Emlékszem, nem értettem miért bámulnak az emberek. Miután elmeséltem a nagymamámnak merre jártam, mejdnem szívrohamot kapott...
Hozzászólások
Csak néhány dolog villan be. pl. elcsatangoltam a kertből néhány száz méterre. Felmentem egy régi háromszintes bérház padlás előtti félkör alakú ablakáig (Budapest, Kőbánya) Nagyon tetszett a kilátás... Simán vissza tudtam menni. Emlékszem, nem értettem miért bámulnak az emberek. Miután elmeséltem a nagymamámnak merre jártam, mejdnem szívrohamot kapott...