Köszönöm a dícsérő szavaitokat. Ahogy már többször említettem, ha van kérdés, van válasz is. Viszont csak arra kapunk választ, ami érdekelt minket. Egy betűvel sem több. Végül is így korrekt.

Engem sem lep meg az említettek alapján .

Tényleg öreg vagy. Hm. Az önportréd alapján nem gondoltam volna.
Mindenesetre a gondolkozásodból lehet feltételezni nagyobb tapasztalatot.

szerintem sokan vannak így ezel. Pl. én a lányomét nem tudnám felmondani, ha kérdezné valaki.
István mennyi idős is vagy? Erről még nem volt szó.

Nekem hasonlóan egyszerű számaim vannak, mint Istvánnak. Úgy hogy probléma egy szál se. Illetve a párom rá szokott lérdezni a végére. Most ötven, vagy kilencven... Gondolom ez már így marad.

Az én telefonszámomban nincs számegyezés.. Nem volt könnyű megjegyezni... A párom most sem tudja. A két kölyökről nem is beszélve.

De jó telefonszám.

Gyorsabban ment mint gondoltam. Már meg is vannak a képek. Újakat sem kell készíteni. Egy két fejes és egy három fejes szeretnénk rendelni. És Karácsonyra szeretném átadni őket.

Még a fényképek kiválasztásának feladata a következő lépés lenne, egyeztetve a családdal. Néhány napot biztos igénybe fog venni.

Éppen most beszélgettem egy kedves szobrász ismerősömmel. Vanyúr Istvánnal. Nála is hasonló törekvés van 3 dimenzióban. Úgy alakítja a szemeket, mintha élne...

Kedves Zámbó Károlyné köszönöm dícsérő szavait. Próbálom mindig a maximumot nyújtani.

Visszanéztem korábbi beszélgetéseket. Érdekes gondolatok. Meg kell hagyni.

Teljesen rendben van. Ami történik az a lényeg, Nem az amit szeretnél, vagy azt hiszed így vagy úgy kellene történnie. Mindig pont az t kapjuk ami a miénk.

Köszi Zsófi. Örülök, hogy így érzed.
Megfigyeletem amikor valakinek még nagyon nem kell bizonyos felismerésekről tudnia, az élet nem engedi az információ közelébe. Elsöprő erővel terelik másfelé a Sorserők. Így vagyok az anyjukra hasonlító gyermekeimmel is... Persze nyilván van oka, mélyen rejlő oka, hogy én lettem az apjuk...

Gondolom más a kérdésre kapott válasz, mint amikor valaki elmondja a tutit, anélkül, hogy érdekne téged. Még ha igaz is nem tudsz vele mit kezdeni...

Egyszer persze mindenki a végére ér és nagy megkönnyebbüléssel elhagyhatjuk a 3D-t. Végleg. A sok újrakezdés elég fársztó tud lenni, ha rálátásunk van a folyamatra. Bocsi. Ilyenkor nem könnyen állítom le magam, pedig ez egy nagyon személyes folyamat. Hívatlanul nem lehet belekotyogni.

Igaz rendszeres templombajáró vagyok... Nem buddhista templom.

No, igen. Könnyen értelmezhető, ha nem csak egy életben gondolkodunk.. Tehát efogadjuk, hogy voltak korábbi életeink is. Az magamról tudom (!), cisztercita szerzetesként templmfestő voltam az 1700-as években.
Persze aki elfogadja korunk anyagelvű szemléletét, ezen a kijelentésemen mosolyoghat.

Erről már többször beszélgettünk ezen az oldalon és elfogadom az érvidet István.

Ott a pont.

Ha az iparkodás elég lenne, én is ezt csinálnám.

És persze más rajzokhoz képest is amiket az interneten látok...

Zakkantak... Szerintem nem idomíthatók. Volt nekem is fiatalabb koromban. Semmire nem mentem vele. Nem tudatm irányítani. Azt csinált amit akart.

Persze, persze. Már találtam is fotókat, Elég sok készült róluk, nagy kedvencek. Igaz, szerintem buggynat mind a kettő...

Megihettél István. A tesómnak, a húgomnak van két tacskója. Karácsonyra őket fogom veled lerajzoltatni. De jó!
Ugye elegendő idő van erre?

Gratulálok!