Köszi Zsófi. Örülök, hogy így érzed. Megfigyeletem amikor valakinek még nagyon nem kell bizonyos felismerésekről tudnia, az élet nem engedi az információ közelébe. Elsöprő erővel terelik másfelé a Sorserők. Így vagyok az anyjukra hasonlító gyermekeimmel is... Persze nyilván van oka, mélyen rejlő oka, hogy én lettem az apjuk...
Az utolsó hozzászólást nem nagyon értettem. De továbbra is nagyon tetszenek a rajzok. Sajnos már nincs elég időm, hogy a nulláról felgyekoroljam magam a képzőművészek szintjére, így maradok csupán lelkes műkedvelő...
Egyszer persze mindenki a végére ér és nagy megkönnyebbüléssel elhagyhatjuk a 3D-t. Végleg. A sok újrakezdés elég fársztó tud lenni, ha rálátásunk van a folyamatra. Bocsi. Ilyenkor nem könnyen állítom le magam, pedig ez egy nagyon személyes folyamat. Hívatlanul nem lehet belekotyogni.
Nem rövid az az út amit be kell járnunk tapasztalatszerzéként. Vallásosság is része, buddhizmussal együtt persze, nemcsak a kereszténység számos verziójára gondolok. Ezért vagyunk itt...
No, igen. Könnyen értelmezhető, ha nem csak egy életben gondolkodunk.. Tehát efogadjuk, hogy voltak korábbi életeink is. Az magamról tudom (!), cisztercita szerzetesként templmfestő voltam az 1700-as években. Persze aki elfogadja korunk anyagelvű szemléletét, ezen a kijelentésemen mosolyoghat.
Hozzászólások
Megfigyeletem amikor valakinek még nagyon nem kell bizonyos felismerésekről tudnia, az élet nem engedi az információ közelébe. Elsöprő erővel terelik másfelé a Sorserők. Így vagyok az anyjukra hasonlító gyermekeimmel is... Persze nyilván van oka, mélyen rejlő oka, hogy én lettem az apjuk...
Sajnos már nincs elég időm, hogy a nulláról felgyekoroljam magam a képzőművészek szintjére, így maradok csupán lelkes műkedvelő...
Persze aki elfogadja korunk anyagelvű szemléletét, ezen a kijelentésemen mosolyoghat.